Ezt nem fenyegetésből mondom, csak jelzés értékű. És ahogy mindig kezdeni szoktam, némi magyarázkodás következik. A nyáron angol kurzusra jártam. Elég intenzív volt időben is és agyi tevékenységben is. Ez által semmi másra nem volt kapacitásom, az ihlet meg olyan messzire elkerült, amennyire csak tudott.
De vége ennek az időszaknak és újra túl sok idővel rendelkezem, és már jutnak eszembe szebbnél szebb gondolatok :)
Azért készítettem néhány dolgot beeső "kuncsaftok" kérésére, és saját indíttatásból is.
Akkor íme:
Néhány állat, az egyik kakukk. Nem, nem vagyok efuserált biológus, nem taxonómiailag értem a madarat. Ennek a kakukknak köze van egy bizonyos autóhoz, remélem felismerhető. Panasz nem érkezett a megrendelőtől, úgyhogy nagyon nem foghattam mellé.
Nászajándékba készült ez a két evőeszközszett menyasszony + vőlegény monogramjával. Illetve csak gyanítom nem a szerető kezdőbetűjét kérték díszítésnek :)
Ja és feltűnt valakinek a képek szerkesztettsége?
Mostanában ezzel is foglalkozom, tanulom a "szakmát". Ami nem a kép készítésre irányul, mert ahhoz az én kis "szappantartóm" (by Krisz) nem megfelelő célszerszám. Ezért kénytelen vagyok utómunkálatokkal feltuningolni a fotóimat. Szeretnék valami egyedi design-t kitalálni a fotóknak, de ez irányú ötletek még nem pattantak ki a fejemből. Addig is eljátszogatok egy gagyi kis programmal, aztán majd csak megtalálom az "igazi"-t.
Na de haladjunk tovább...
Ez a szoknya nem egészen az én kezem munkáját dicséri. Nyári felkérés és én az angoltól nem jutottam el odáig, hogy megalkossam, anyum besegített. Mondjuk így is volt bajom vele, mert a mintát rá kellett varázsolni a ruhadarabra. Korábban már bemutattam a hímzett farmerom és annál sem volt egyszerű a mintát felvinni az anyagra. Itt nehezítette a helyzetet, hogy a feketén nemigen látszik meg a toll, ceruza, indigó, stb. Kipróbáltam az itthon fellelhető világos színű írókákat is, de nem segített. Míg végül találtam fehér színű zselés tollat. Na ez a tuti eszköz :)
A következő termék vegyes technikával készült koprodukció:
Ajándékba készült, a visszajelzés elég kedvező volt :)
Fiúnak ajándékba a következő:
Ezen már sokat gondolkoztam. Hogy nekem tetszenek ezek a termékek, az nem meglepő. Hogy barátnőimnek tetszik, az sem furcsa. Hogy lányoknak, az is természetes. Na de fiúk? Nem mondom, hogy nem tetszhet, de az átlag nem ide tartozik.
Kedves Törzsvásárlóm mesélte nemrégiben, hogy a férje talált kanalakat és megvették, mert majd milyen szépen fog mutatni rajta az én díszítésem :) Vigyázat, fertőző vagyok :) És ez igazán aranyos, örülök is, mert sajna az emberek manapság túl sokat gondolkodnak azon, hogy mások mit gondolnak róluk. Márpedig, ha egy pasi vonzódik a szép dolgok iránt akkor túl hamar rásütik a bélyeget, hogy magasabb a testhőmérséklete. Pedig attól, hogy valakinek van szépérzéke nem kell elhamarkodott következtetést levonni.
Bocsi a filozófikus kitérőért, látszik, hogy sok időm van és régen írtam már :)
A kövi néhány gravírozás:
A boros pohár még nekem is különleges :). Egy pasi kérte. Nem ezért különleges, hanem mert olyan konkrét, klassz, kreatív elképzelése volt, ami ritkán fordul elő. Legtöbb engem megkereső egyénnek csak halvány ötletei vannak mit is szeretnének. Persze ez engem nem gátol, hogy eltaláljam az ízlésüket, de annak nagyon szoktam örülni, ha valaki tudja mit akar és azt el is tudja mondani. Megkönnyíti a dolgom.
És akkor végül bemutatok egy saját részre készült meglepit.
Pelenkatorta.
Már régóta tetszett az ötlet és kacérkodtam a megvalósítás gondolatával, csak kellett hozzá egy megfelelő babci. A nyáron jött is a gólya egy barátomhoz, úgyhogy adott volt az ötlet, az eszköz, a kreativitás és a baba. Az ajándék tetszett is, de főként a szülők értékelték. Az előkét szintén én "rontottam el". Sajna idő hiányában csak egyet tudtam összefesteni, pedig jó lett volna mondjuk minden napra másmilyen mintájú védőfelszerelés.
És, ami most tervben van, egy szintén saját részre készülő dolog. Drága Barátném már lehet, hogy sebtapasszal kénytelen leragasztani a kíváncsiságtól az oldalán keletkezett lukat, úgyhogy csakis az ő kedvéért egy kis ízelítő képet mutatnék:
Ja és kicsit vannak csak kétségeim. Sosem szerettem beleolvadni a tömegbe. De manapság a kalocsai hímzés trendi. Fúj!!!! Szóval odáig süllyedtem, hogy a hagyományszeretetemtől (amit a néptáncból hozok magammal), trendi lettem :(
Egy dolog vigasztal, ahhoz képest, hogy felkapott lett a hímzés, kevés ember vállalja fel, hogy ilyen díszítésű ruhadarabot hordjon. Mondjuk az is előfordulhat, hogy anyagi okoktól vezérelve alakul ez így. Az eszem megáll mennyi pénzt el tudnak kérni egy kicsi mintával díszített cuccért is. Persze így, hogy én a másik, elkészítő oldalon állok, félig meg is értem. Rengeteg munka van vele, pláne ha az ember törekszik a színvonalas minőségre. Márpedig én nem tudok nem törekedni :)
Szóval a szoknyát már egy hete hímezgetem. Az ujjam már sebes lenne, ha nem ragasztgatnám be folyton, a hátsó felem meg már kezdi felvenni az ágyam formáját (lapos). Szóval nagy meló. A végeredményt természetesen majd közkinccsé teszem, csak hogy lehessen irigykedni :)
És szépen lassan megérint a karácsony szelleme is. Már ötletelek. :)
Óóóó, és egy megható sztoricska. Nyáron voltam egy esküvőn ahová vittem egy Babócás kiskanalat egy kicsi fiúnak. Nemrégiben megkeresett az anyuka, hogy a fiúcska annyira szereti a kanálkát, hogy vele alszik. Jaj, úgy meghatódtam :) Szóval az anyuka most kéri Bogyót is hozzá.
Az ilyen visszajelzésekért érdemes csinálni ezt az egész kreatív dolgot. A tudat, hogy örömet okozhatok, ha csak közvetve is másoknak, nagyon jó érzés :)
Na, de mielőtt sziruposra sikeredne a befejezés, elköszönök. Remélhetőleg hamarabb jelentkezem, mint gondolnátok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése