Újra itt vagyok :)
Ezt nem fenyegetésből mondom, csak jelzés értékű. És ahogy mindig kezdeni szoktam, némi magyarázkodás következik. A nyáron angol kurzusra jártam. Elég intenzív volt időben is és agyi tevékenységben is. Ez által semmi másra nem volt kapacitásom, az ihlet meg olyan messzire elkerült, amennyire csak tudott.
De vége ennek az időszaknak és újra túl sok idővel rendelkezem, és már jutnak eszembe szebbnél szebb gondolatok :)

Azért készítettem néhány dolgot beeső "kuncsaftok" kérésére, és saját indíttatásból is.

Akkor íme:
Néhány állat, az egyik kakukk. Nem, nem vagyok efuserált biológus, nem taxonómiailag értem a madarat. Ennek a kakukknak köze van egy bizonyos autóhoz, remélem felismerhető. Panasz nem érkezett a megrendelőtől, úgyhogy nagyon nem foghattam mellé.

Nászajándékba készült ez a két evőeszközszett menyasszony + vőlegény monogramjával. Illetve csak gyanítom nem a szerető kezdőbetűjét kérték díszítésnek :)

Ja és feltűnt valakinek a képek szerkesztettsége?
Mostanában ezzel is foglalkozom, tanulom a "szakmát". Ami nem a kép készítésre irányul, mert ahhoz az én kis "szappantartóm" (by Krisz) nem megfelelő célszerszám. Ezért kénytelen vagyok utómunkálatokkal feltuningolni a fotóimat. Szeretnék valami egyedi design-t kitalálni a fotóknak, de ez irányú ötletek még nem pattantak ki a fejemből. Addig is eljátszogatok egy gagyi kis programmal, aztán majd csak megtalálom az "igazi"-t.

Na de haladjunk tovább...

Ez a szoknya nem egészen az én kezem munkáját dicséri. Nyári felkérés és én az angoltól nem jutottam el odáig, hogy megalkossam, anyum besegített. Mondjuk így is volt bajom vele, mert a mintát rá kellett varázsolni a ruhadarabra. Korábban már bemutattam a hímzett farmerom és annál sem volt egyszerű a mintát felvinni az anyagra. Itt nehezítette a helyzetet, hogy a feketén nemigen látszik meg a toll, ceruza, indigó, stb. Kipróbáltam az itthon fellelhető világos színű írókákat is, de nem segített. Míg végül találtam fehér színű zselés tollat. Na ez a tuti eszköz :)

A következő termék vegyes technikával készült koprodukció:

Ajándékba készült, a visszajelzés elég kedvező volt :)

Fiúnak ajándékba a következő:

Ezen már sokat gondolkoztam. Hogy nekem tetszenek ezek a termékek, az nem meglepő. Hogy barátnőimnek tetszik, az sem furcsa. Hogy lányoknak, az is természetes. Na de fiúk? Nem mondom, hogy nem tetszhet, de az átlag nem ide tartozik.
Kedves Törzsvásárlóm mesélte nemrégiben, hogy a férje talált kanalakat és megvették, mert majd milyen szépen fog mutatni rajta az én díszítésem :) Vigyázat, fertőző vagyok :) És ez igazán aranyos, örülök is, mert sajna az emberek manapság túl sokat gondolkodnak azon, hogy mások mit gondolnak róluk. Márpedig, ha egy pasi vonzódik a szép dolgok iránt akkor túl hamar rásütik a bélyeget, hogy magasabb a testhőmérséklete. Pedig attól, hogy valakinek van szépérzéke nem kell elhamarkodott következtetést levonni.
Bocsi a filozófikus kitérőért, látszik, hogy sok időm van és régen írtam már :)

A kövi néhány gravírozás:

A boros pohár még nekem is különleges :). Egy pasi kérte. Nem ezért különleges, hanem mert olyan konkrét, klassz, kreatív elképzelése volt, ami ritkán fordul elő. Legtöbb engem megkereső egyénnek csak halvány ötletei vannak mit is szeretnének. Persze ez engem nem gátol, hogy eltaláljam az ízlésüket, de annak nagyon szoktam örülni, ha valaki tudja mit akar és azt el is tudja mondani. Megkönnyíti a dolgom.

És akkor végül bemutatok egy saját részre készült meglepit.

Pelenkatorta.
Már régóta tetszett az ötlet és kacérkodtam a megvalósítás gondolatával, csak kellett hozzá egy megfelelő babci. A nyáron jött is a gólya egy barátomhoz, úgyhogy adott volt az ötlet, az eszköz, a kreativitás és a baba. Az ajándék tetszett is, de főként a szülők értékelték. Az előkét szintén én "rontottam el". Sajna idő hiányában csak egyet tudtam összefesteni, pedig jó lett volna mondjuk minden napra másmilyen mintájú védőfelszerelés.

És, ami most tervben van, egy szintén saját részre készülő dolog. Drága Barátném már lehet, hogy sebtapasszal kénytelen leragasztani a kíváncsiságtól az oldalán keletkezett lukat, úgyhogy csakis az ő kedvéért egy kis ízelítő képet mutatnék:

Ez a minta készül egy szoknyámra. Elég nagy fába vágtam a fejszém, mert a méretet tekintve nem kicsi. De ugye, ha lúd legyen nagy, pláne ha az enyém.:) És nagyon remélem, hogy a szoknya is jó rám, mert nagy lelkesedésembe csak nekiálltam hímezni.

Ja és kicsit vannak csak kétségeim. Sosem szerettem beleolvadni a tömegbe. De manapság a kalocsai hímzés trendi. Fúj!!!! Szóval odáig süllyedtem, hogy a hagyományszeretetemtől (amit a néptáncból hozok magammal), trendi lettem :(
Egy dolog vigasztal, ahhoz képest, hogy felkapott lett a hímzés, kevés ember vállalja fel, hogy ilyen díszítésű ruhadarabot hordjon. Mondjuk az is előfordulhat, hogy anyagi okoktól vezérelve alakul ez így. Az eszem megáll mennyi pénzt el tudnak kérni egy kicsi mintával díszített cuccért is. Persze így, hogy én a másik, elkészítő oldalon állok, félig meg is értem. Rengeteg munka van vele, pláne ha az ember törekszik a színvonalas minőségre. Márpedig én nem tudok nem törekedni :)
Szóval a szoknyát már egy hete hímezgetem. Az ujjam már sebes lenne, ha nem ragasztgatnám be folyton, a hátsó felem meg már kezdi felvenni az ágyam formáját (lapos). Szóval nagy meló. A végeredményt természetesen majd közkinccsé teszem, csak hogy lehessen irigykedni :)

És szépen lassan megérint a karácsony szelleme is. Már ötletelek. :)

Óóóó, és egy megható sztoricska. Nyáron voltam egy esküvőn ahová vittem egy Babócás kiskanalat egy kicsi fiúnak. Nemrégiben megkeresett az anyuka, hogy a fiúcska annyira szereti a kanálkát, hogy vele alszik. Jaj, úgy meghatódtam :) Szóval az anyuka most kéri Bogyót is hozzá.
Az ilyen visszajelzésekért érdemes csinálni ezt az egész kreatív dolgot. A tudat, hogy örömet okozhatok, ha csak közvetve is másoknak, nagyon jó érzés :)

Na, de mielőtt sziruposra sikeredne a befejezés, elköszönök. Remélhetőleg hamarabb jelentkezem, mint gondolnátok :)

Újra eltelt kellő idő, hogy mutogassak néhány képet.
A húsvét utáni időszak kicsit nyugalmasabb megrendelések szempontjából, úgyhogy volt időm kicsit foglalkozni olyan dolgokkal, ami a lelkemnek tesznek jót. De ezt majd később.

Most megmutatom még a rám maradt megrendelést, ami szerintem az egyik legnagyobb kihívás volt számomra.
Ismeritek a Family Guy című animációs sorozatot? Hát én nem. Illetve most már igen, legalábbis képekről. Ugyanis jött egy megrendelés ilyen típusú evőeszközökre. Némi kutató munkát kellett végeznem, hogy kellően képbe kerüljek.
De ez lett belőle:

És akkor jöjjön a "szórakozás".

Húsvéti ajándékba készült Drága Barátnémnek egy cipő. Mellesleg eléggé felborította a jól megtervezett ajándékozási tevékenységem. Nagyon büszke is voltam magamra, hogy már jó időben megszállt az ihlet, erre küldött egy linket, körberajongva az ott látott dolgokat. És amilyen vaj szívű vagyok, hagytam magam befolyásolni. Azért az eredeti tervemről sem mondtam le, jó lesz az majd vésztarcsiba.

És ezt tojta végül is a nyúl:
BEFORE

AFTER

Természetesen ebből is szeretnék majd magamnak is készíteni, mint általában mindenből, ami a kezem alól kikerül :) Egyszer talán el is készül.


Na de, hogy dicsekedjek tovább, ilyen csak nekem van, bi-bi-bíííí :) És kivételesen teljesen önző módon, kimondottan magamnak készítettem, senki más nem kapott prototípust előttem :)

A minta:
is tök egyedi, mert nem csak úgy kimásoltam ezt az egészet, hanem minden egyes kis elemét úgy rakosgattam össze, ahogy nekem tetszett és végül összeállt egy ilyen nagy "csokorrá"

 Nos, rávarázsolni a farmeromra nem volt könnyű feladat. És nevettetek (vagy szánakoztatok) volna, ha láttátok volna milyen küszködve és "profin" sikerült megoldanom. De a lényeg a lényeg...
És ennyi látszott belőle, hosszú, kemény munka után:

Gondolhatjátok, hogy majdnem sírva fakadtam mikor már egy ideje görnyedtem a szőnyegen a farmer fölött, piszmogtam a mintával és nem láttam semmi változást :(.
Még jó, hogy nem vagyok egy feladós típus. Meg mégiscsak motivált, hogy valami különleges ruhadarabbal bővüljön a toalettem.

És akkor a végeredmény:

Aki észreveszi az egyetlen hibát, az kap tőlem egy puszit :) Én már csak akkor szembesültem a végeredmény tökéletlenségével, amikor felvettem és rohantam a buszra. Gondoltam, hogy majd kijavítom, de végül is ettől (is) olyan egyedi. Meg nem árt, ha lazulok kicsit és nem akarok olyan pedáns lenni minden alkotásomban. Elég nehéz kibírni :) És persze csak saját magammal szemben engedhetem ezt meg (mármint a lazulást) :)

Most pedig megint kicsit álló időszakom van. Persze van néhány teljesítésre váró megrendelés, de megint alapanyaghiányban szenvedek. Minő meglepetés, hogy megint nincs az a fajta gyurma a kreatív boltban, amire nekem szükségem van. Tudom, hogy ez már visszatérő probléma és ilyenkor mindig azt írom, hogy majd keresek egy megoldást. Keresek is, de még nehezen fogadom el, hogy más városból rendeljek gyurmát, fizessek postaköltséget, amiből 3-4 gyurma kijönne. Ez ellen még nagyon lázadok, úgyhogy patt helyzet van, illetve remény, hogy lassan megjön az új szállítmány Pécsre.

A másik, amivel még nem haladok, Züminek valami méhészes logó, címke, egyéb tervezés. Már vannak ötletek, de valahogy egyiktől sem vagyok elájulva. Kicsit nehezíti a dolgom, hogy nem ismerem még annyira az ízlését, illetve a Fő Méhész ízlését. Mert lehet, hogy nekem valami cuki méhecskés dolog tetszik, de azért egy komoly vállalkozónak nem biztos, hogy nem ciki :).
De majd készítek néhány variációt és véleményezni. Csak ehhez is ihlet kell. Ami ebben a borongós időben igen messzire elkerül. Ha meg napsütéses időjárás tapasztalható, akkor kicsit másfelé tekintgetek, és hajlamos vagyok engedni a kísértésnek, elmenni bicajozni, vagy kirándulni. Tudom, nem szép dolog...de mit tehetnék, ilyen esendő lélek vagyok :)

Üdvözlök minden Kedves Olvasót így a húsvéti sonka és tojás mérgezéseken túl, diéták és fogadalmak, miszerint holnaptól fogyózom, valamint vizes-kölnis (kinek, mi) locsolások után. Az alkoholról, ami a locsolás elmaradhatatlan kelléke, ne is beszéljünk :).

Jelentem, én már jobban vagyok :). Sonkától nem, de töltött káposztától már csömöröm van. Ez azért nagy szó, mert rajongok eme hungarikumért. Képes lennék hetekig ezen élni. Illetve azt gondoltam eddig, de most megdöntöttem a saját a hipotézisem. Úgyhogy sonkával diétáztam :)

Locsoltak is. Egy Kedves Barátom :). Sőt igen-igen emlékezetes és szerintem úgy 10 évre előre tartósítva vagyok. Hogy értsétek, kölni, jó illatú, csak elég tömény (vagy esetleg valami kábító alkotórésszel volt felturbózva). Egy órán belül megfájdult a fejem pedig nem vagyok egy kényes fajta. A szüleim már ki akartak rakni a házból, mert a csukott szobaajtón is kiszökött az illat :). De szívemnek nagyon kedves emlék az idei húsvét :)

Általános fizikai állapotom már kezd javulni. Sok megrendelés összejött, aminek nagyon örültem. De most már nem szeretem annyira a nyuszikat, pláne kanálon. Elég fárasztó időszak van a hátam mögött, de szerencsére mindent sikerült időben (még, ha hajszál híján is) elkészíteni, eljuttatni az illetékesnek. És remélem mindenkinek nagy örömöt okozott a nyuszifészekben elrejtett ezmegaz :)

Még mielőtt belevágnék a képek bemutatásába elnézést kell kérnem, ha kicsit szétszórtra sikerül a bejegyzés, ez az időjárás kicsit kikészít. Lehet, hogy nem leszek valami sziporkázó, de azért igyekszem.

Akkor először is még  húsvét előtti evőeszköz szetteket mutatnám be. Egy újdonsült ismerősöm kérte, akivel üzleti kapcsolatként, ma már barátkozva alakul a "viszonyunk". Majd kitalálok neki is egy fedőnevet, ha esetleg többször megemlíteném a blogomon :). Mondjuk Zümi? Ha olvasod és magadra ismersz, véleményezheted :)

Na de tényleg nem akarom tovább húzni az időt. Ja, egyébként mostanában megfigyeltem, hogy semmit nem tudok két szóval elmondani. Vajon ez már kóros? Azt nem tudom, de hogy már védjegyem, az is biztos. Sőt a barátaim biztosan aggódnának, ha egy emilt 2 sorban elintéznék :)

Kép:

Az első kép már kicsit ismerős lehet, a minta nem változott csak több nyélen van rajta.
A második szett már izgalmasabb volt. Jelmez tervezőnek készült és szabad kezet kaptam a megvalósításra. Igazából fogalmam sincs mit, hogyan csinál egy jelmez tervező, de szerettem volna, valami jellegzetest készíteni. Remélem mindenki rájön mit is lát a képen, evőeszközökön. (csak azért gondolom, hogy felismerhetőek, mert anyum volt a meós, és nem kellett magyarázkodnom neki sem :)).

És egy füli, kép alapján:

Akkor most már tényleg jönnek a húsvétra készített dolgok:
Táncos palántáknak tojta a nyuszi. (vizuálisként igyekszem nem megjeleníteni lelki szemeimmel ennek a mondatnak a tartalmát:))

Ehhez azért hozzá kell fűznöm, hogy gyerek evőeszköz készletet beszerezni ezen a vidéken elég szép kihívás. Egyrészt, ami van, az összevissza van díszítve. Na ezzel nem lebecsmérelni akarom a művészi értékét, nagyon kis cuki, babás, csak az én céljaimnak nem megfelelő.
Másrészt, hogy van az, hogy  minél kisebb egy dolog, annál drágább? Kevesebb anyagot használni az előállításhoz technikailag nehezebb? Vagy előbb elkészítik a rendes evőeszközt és utána csiszolgatják, faragják kisebbre, hogy több munka van vele?
Jó, tudom, senki nem ismeri a választ. Engem kicsit idegesít. Na azért ettől függetlenül rendesen aszom.

Haladjunk tovább:
Kedvenc ovisaimnak készült

Drága Barátném közreműködése által újra elővettem az üvegfestékeket. És láss csodát, még be sem száradtak.

Amúgy újra kedvet kaptam a festéshez. Illetve ihletet :). Ez olyan érdekes dolog, hogy miközben gyúrom a nyulat villan be, hogy festenem kéne, barátnőmnek. Ez azért fura, mert a gyurmáról, hogy asszociálok a festékre? És, hogy jut eszembe húsvétkor egy másik ünnep? Mindegy is, most a gyurmázás közben annyi ötlet jutott eszembe, hogy kb 2 évnyi szüli-névnapra megvannak fejben az ajándékok a barátnőknek :). Ez olyasmi lehet, mint amikor az embernek valamit meg kell csinálnia de nincs hozzá kedve és ilyenkor minden más sokkal izgalmasabbnak tűnik, még a mosogatás is :). Hát húsvét közeledtével nekem már volt egy ilyen érzésem. De nem panaszként említem meg, csak azért mert nem bírom abbahagyni az írást :)
Inkább mutizom a következő képet:

Ez a készlet egy családhoz került (mármint, hogy ugyanahhoz a családhoz) a következő gravírozásokkal együtt:

 A következő evőeszközökkel meggyűlt a bajom :(

A minta egy logó (Drága Barátnémnek: lógó :)), nem volt nehéz. A villákat kaptam. Elkészítettem, leszállítottam. És észrevettem, hogy valami gáz van. Nem keményedett meg a gyurma. Nem is értettem, hogy lehet ez, hisz mindent ugyanúgy csináltam. Az égetési idő is annyi volt. Hát összeszedtem a már leadott terméket, és próbáltam menteni a menthetőt. Újra égettem, megrepedt. Újracsináltam, jó lett. Kétszer annyi sütési idővel. Ami azért fura, mert ha csak pár perccel tovább hagyom a sütőben a gyurmát, odaég. Eddig odaégett. Paranormális jelenség. Egy magyarázatot találok, hogy a hozott villa más anyagból van, mint az enyéim, máshogy vezeti a hőt, máshogy melegszik a gyurma a fémmel való érintkezésnél. Ezt valami fizikus (kedves Táncos Társam nem örülne, ha ilyenekkel nyaggatnám :), biztos meg tudná magyarázni.
Elég durva tanulság volt. Így a húsvét előtt fél pillanattal nem hiányzott a dupla munka. De a lényeg, hogy a hírnevemen nem esett folt :)

Züminek:

Ezzel a dobbal nem egészen vagyok megelégedve. Illetve így képen furán púposnak néz ki. Valahogy "élőben" jobb. Ja, remélem a Dobos, nem olvassa (hogy olvasná, azt sem tudja, hogy a világon vagyok :)). A fenyőfa leendő tulajdonosa meg még nem tud olvasni :)

Zümi Kollegának:

Ez volt a legutolsó és legdurvább megrendelés. Egy fél nap állt rendelkezésemre, hogy beszerezzem a hozzávalókat, elkészítsem és átadjam. De legalább pontosan le tudtam mérni, mennyi kanalat nyomok 100-on :)
A szállításért 1000 hála Kedves Segítőmnek. (majdnem olyan mint a Trónok harcában a Király Segítője, már aki képben van :))

És akkor jönnek a "magán jellegű" képek. Nem-nem, semmi felnőtt tartalom, sajnálom, ha ezzel csalódást okozok. Magán jelleggel arra utalok, hogy amit én készítettem ajándékba, vagy csak úgy magam és a környezetem szórakoztatására, kreatív hajlamaim kiélésére.

Ugye hogy visszaköszön az üvegfestés? :)

És akkor az idei tojásaim:

Ezek most a kedvenceim :). Haladok a korral és már nem annyira a rendes tojásfestékkel festek. Akril festék, olyan mint az aloe vera, mindenre jó :). Sőt gravíroztam is. Ez a módszer mondjuk kellemetlen szagokkal jár, olyan mint a fogorvosnál :( De most mit is csodálkozom, a technika ugyanaz, az anyag meg majdnem.

Azért azt el kell, hogy mondjam, nem egy összecsapható meló. Sőt még jól meg is szívattam saját magam, mert egy tojást szépen kidíszítettem üvegkontúrral, aminek a száradási ideje legalább fél óra. Hát szorongattam az egyik kezemben a tojást vigyázva, hogy az ujjbegyem egyik része se érjen hozzá a vonalakhoz, másik kézzel festegettem a másik tojást, csak hogy haladjak is.

Azért készültek rendes főtt, hímes (inkább hímtelen, egyszínű) tojások is. Ez mindig apukámmal való közös program, mi vagyunk a tojásfelelősök. Mondjuk néhány év kimaradt. Bár a felelősség akkor is megvolt, csak ki-ki végezte a saját konyhájában a hím-zést.

Ezennel befejeztem a mostani bejegyzésem. Van még pár dolog a tarsolyomban, de még nincs a gazdájánál, úgyhogy majd legközelebb bemutatom.
Illetve van egy újabb kihívás. Van aki ismeri a Family Guy című animációs sorozatot? Vagy ez hülye kérdés, mert mindenki ismeri? Hát én nem. De most kénytelen leszek elmélyedni a mai trendi rajzfilmekbe, mivel jött megrendelés, melynél ezeket az alakokat kell megformálnom. Még nem világos, hogy fogok neki, de azt hiszem ki fogok találni valami megfelelő megoldást.

Akkor most jöjjön a március 10.-i élménybeszámoló.

NAGYON SZUPER VOLT! :)

Drága Barátném, remélem megbocsájtasz a nagy betűkért, de máshogy írásban nem tudom érzékeltetni, hogy milyen nagy élmény volt :)

Szóval, a hajtás szombat előtt nagy volt. Azt vettem észre magamon, hogy nincs türelmem az apró részletek kidolgozásához gyurmából. És ez volt a vég. Plusz hajnalban még a portfóliós anyaghoz vagdostam a képeket, ragasztgattam. Ti gondoltátok volna, hogy az ember keze vízhólyagos lehet egy ollótól? Hát nekem elhihetitek, hogy lehet. Na de megérte :)
Reggel, naná, hogy nem bírtam aludni, úgyhogy sok erőt kivett belőlem ez az esemény.
A fényképezőt persze itthon hagytam, pedig még fel is töltöttem :(
De ugye volt nekem egy Segítő Társam, aki ezt is megoldotta :). Mozgósította egy barátját, aki jó baráthoz illően megjelent egy masinával, így készültek a képek, amiért örök hálával tartozom Neki!
Egyébként a fiúk nagyon aranyosak voltak. Volt egy pillanat, amikor igazán meghatódtam. Egyikük a stand mögött invitálta közelebb a nézelődőket, másikuk a stand előtt :) Én akár le is ülhettem volna karba tett kézzel. De persze nem tettem. Igyekeztem én is alkalmazkodni, felvenni az üzletasszony szerepét. Azért bevallom kedves Társamnak ez jobban megy. Hiába, aki naponta a kereskedelemben sürög-forog...

Sok érdeklődő volt, sok vásárló volt. Fel tudtam mérni az igényeket. Volt, ami kelendő volt, volt ami nem.
Amitől még tartottam, hogy unalmas lesz egész nap ott ücsörögni, de nem így volt. Persze ez egyrészt annak köszönhető, hogy nem voltam egyedül, másrészt mindig jöttek érdeklődők, akikkel lehetett kommunikálni. És még pár barátom is meglátogatott :)
És volt, aki lecsúszott a bemutatkozásomról :( Mert korábban vége lett a programoknak, így nekünk sem volt értelme maradni.

És akkor jöjjenek a képek:
(mivel nem kértem előre engedélyt a Segítőmtől, személyiségi jogai védelmében nem rakok fel olyan képet, amin ő is rajta van, esetleg, ha hozzájárul, később pótlom)

 

Előkészület:

És néhány közeli az újabb dolgokról, amiket elvittem magammal:

Most pedig már ezerrel a húsvéti megrendeléseket készítem. Képeket majd később, nem akarom senki meglepetését előre lelőni. Azért, annyit elárulhatok, hogy van egy-kettő, amire büszke vagyok :) Na jó, mindegyikre :) Nagy szerényen :)

Hoppá, találtam még néhány képet elfekvőben.
Ez most nagyon trendi :), bár az én alkotótevékenységemet a trendiség cseppet sem befolyásolja.

Legutoljára pedig egy újabb "variációk egy témára" fotócsoport:
Cicajátéknak készült, kutyajáték lett belőle :)