Üdvözlök minden Kedves Olvasót így a húsvéti sonka és tojás mérgezéseken túl, diéták és fogadalmak, miszerint holnaptól fogyózom, valamint vizes-kölnis (kinek, mi) locsolások után. Az alkoholról, ami a locsolás elmaradhatatlan kelléke, ne is beszéljünk :).

Jelentem, én már jobban vagyok :). Sonkától nem, de töltött káposztától már csömöröm van. Ez azért nagy szó, mert rajongok eme hungarikumért. Képes lennék hetekig ezen élni. Illetve azt gondoltam eddig, de most megdöntöttem a saját a hipotézisem. Úgyhogy sonkával diétáztam :)

Locsoltak is. Egy Kedves Barátom :). Sőt igen-igen emlékezetes és szerintem úgy 10 évre előre tartósítva vagyok. Hogy értsétek, kölni, jó illatú, csak elég tömény (vagy esetleg valami kábító alkotórésszel volt felturbózva). Egy órán belül megfájdult a fejem pedig nem vagyok egy kényes fajta. A szüleim már ki akartak rakni a házból, mert a csukott szobaajtón is kiszökött az illat :). De szívemnek nagyon kedves emlék az idei húsvét :)

Általános fizikai állapotom már kezd javulni. Sok megrendelés összejött, aminek nagyon örültem. De most már nem szeretem annyira a nyuszikat, pláne kanálon. Elég fárasztó időszak van a hátam mögött, de szerencsére mindent sikerült időben (még, ha hajszál híján is) elkészíteni, eljuttatni az illetékesnek. És remélem mindenkinek nagy örömöt okozott a nyuszifészekben elrejtett ezmegaz :)

Még mielőtt belevágnék a képek bemutatásába elnézést kell kérnem, ha kicsit szétszórtra sikerül a bejegyzés, ez az időjárás kicsit kikészít. Lehet, hogy nem leszek valami sziporkázó, de azért igyekszem.

Akkor először is még  húsvét előtti evőeszköz szetteket mutatnám be. Egy újdonsült ismerősöm kérte, akivel üzleti kapcsolatként, ma már barátkozva alakul a "viszonyunk". Majd kitalálok neki is egy fedőnevet, ha esetleg többször megemlíteném a blogomon :). Mondjuk Zümi? Ha olvasod és magadra ismersz, véleményezheted :)

Na de tényleg nem akarom tovább húzni az időt. Ja, egyébként mostanában megfigyeltem, hogy semmit nem tudok két szóval elmondani. Vajon ez már kóros? Azt nem tudom, de hogy már védjegyem, az is biztos. Sőt a barátaim biztosan aggódnának, ha egy emilt 2 sorban elintéznék :)

Kép:

Az első kép már kicsit ismerős lehet, a minta nem változott csak több nyélen van rajta.
A második szett már izgalmasabb volt. Jelmez tervezőnek készült és szabad kezet kaptam a megvalósításra. Igazából fogalmam sincs mit, hogyan csinál egy jelmez tervező, de szerettem volna, valami jellegzetest készíteni. Remélem mindenki rájön mit is lát a képen, evőeszközökön. (csak azért gondolom, hogy felismerhetőek, mert anyum volt a meós, és nem kellett magyarázkodnom neki sem :)).

És egy füli, kép alapján:

Akkor most már tényleg jönnek a húsvétra készített dolgok:
Táncos palántáknak tojta a nyuszi. (vizuálisként igyekszem nem megjeleníteni lelki szemeimmel ennek a mondatnak a tartalmát:))

Ehhez azért hozzá kell fűznöm, hogy gyerek evőeszköz készletet beszerezni ezen a vidéken elég szép kihívás. Egyrészt, ami van, az összevissza van díszítve. Na ezzel nem lebecsmérelni akarom a művészi értékét, nagyon kis cuki, babás, csak az én céljaimnak nem megfelelő.
Másrészt, hogy van az, hogy  minél kisebb egy dolog, annál drágább? Kevesebb anyagot használni az előállításhoz technikailag nehezebb? Vagy előbb elkészítik a rendes evőeszközt és utána csiszolgatják, faragják kisebbre, hogy több munka van vele?
Jó, tudom, senki nem ismeri a választ. Engem kicsit idegesít. Na azért ettől függetlenül rendesen aszom.

Haladjunk tovább:
Kedvenc ovisaimnak készült

Drága Barátném közreműködése által újra elővettem az üvegfestékeket. És láss csodát, még be sem száradtak.

Amúgy újra kedvet kaptam a festéshez. Illetve ihletet :). Ez olyan érdekes dolog, hogy miközben gyúrom a nyulat villan be, hogy festenem kéne, barátnőmnek. Ez azért fura, mert a gyurmáról, hogy asszociálok a festékre? És, hogy jut eszembe húsvétkor egy másik ünnep? Mindegy is, most a gyurmázás közben annyi ötlet jutott eszembe, hogy kb 2 évnyi szüli-névnapra megvannak fejben az ajándékok a barátnőknek :). Ez olyasmi lehet, mint amikor az embernek valamit meg kell csinálnia de nincs hozzá kedve és ilyenkor minden más sokkal izgalmasabbnak tűnik, még a mosogatás is :). Hát húsvét közeledtével nekem már volt egy ilyen érzésem. De nem panaszként említem meg, csak azért mert nem bírom abbahagyni az írást :)
Inkább mutizom a következő képet:

Ez a készlet egy családhoz került (mármint, hogy ugyanahhoz a családhoz) a következő gravírozásokkal együtt:

 A következő evőeszközökkel meggyűlt a bajom :(

A minta egy logó (Drága Barátnémnek: lógó :)), nem volt nehéz. A villákat kaptam. Elkészítettem, leszállítottam. És észrevettem, hogy valami gáz van. Nem keményedett meg a gyurma. Nem is értettem, hogy lehet ez, hisz mindent ugyanúgy csináltam. Az égetési idő is annyi volt. Hát összeszedtem a már leadott terméket, és próbáltam menteni a menthetőt. Újra égettem, megrepedt. Újracsináltam, jó lett. Kétszer annyi sütési idővel. Ami azért fura, mert ha csak pár perccel tovább hagyom a sütőben a gyurmát, odaég. Eddig odaégett. Paranormális jelenség. Egy magyarázatot találok, hogy a hozott villa más anyagból van, mint az enyéim, máshogy vezeti a hőt, máshogy melegszik a gyurma a fémmel való érintkezésnél. Ezt valami fizikus (kedves Táncos Társam nem örülne, ha ilyenekkel nyaggatnám :), biztos meg tudná magyarázni.
Elég durva tanulság volt. Így a húsvét előtt fél pillanattal nem hiányzott a dupla munka. De a lényeg, hogy a hírnevemen nem esett folt :)

Züminek:

Ezzel a dobbal nem egészen vagyok megelégedve. Illetve így képen furán púposnak néz ki. Valahogy "élőben" jobb. Ja, remélem a Dobos, nem olvassa (hogy olvasná, azt sem tudja, hogy a világon vagyok :)). A fenyőfa leendő tulajdonosa meg még nem tud olvasni :)

Zümi Kollegának:

Ez volt a legutolsó és legdurvább megrendelés. Egy fél nap állt rendelkezésemre, hogy beszerezzem a hozzávalókat, elkészítsem és átadjam. De legalább pontosan le tudtam mérni, mennyi kanalat nyomok 100-on :)
A szállításért 1000 hála Kedves Segítőmnek. (majdnem olyan mint a Trónok harcában a Király Segítője, már aki képben van :))

És akkor jönnek a "magán jellegű" képek. Nem-nem, semmi felnőtt tartalom, sajnálom, ha ezzel csalódást okozok. Magán jelleggel arra utalok, hogy amit én készítettem ajándékba, vagy csak úgy magam és a környezetem szórakoztatására, kreatív hajlamaim kiélésére.

Ugye hogy visszaköszön az üvegfestés? :)

És akkor az idei tojásaim:

Ezek most a kedvenceim :). Haladok a korral és már nem annyira a rendes tojásfestékkel festek. Akril festék, olyan mint az aloe vera, mindenre jó :). Sőt gravíroztam is. Ez a módszer mondjuk kellemetlen szagokkal jár, olyan mint a fogorvosnál :( De most mit is csodálkozom, a technika ugyanaz, az anyag meg majdnem.

Azért azt el kell, hogy mondjam, nem egy összecsapható meló. Sőt még jól meg is szívattam saját magam, mert egy tojást szépen kidíszítettem üvegkontúrral, aminek a száradási ideje legalább fél óra. Hát szorongattam az egyik kezemben a tojást vigyázva, hogy az ujjbegyem egyik része se érjen hozzá a vonalakhoz, másik kézzel festegettem a másik tojást, csak hogy haladjak is.

Azért készültek rendes főtt, hímes (inkább hímtelen, egyszínű) tojások is. Ez mindig apukámmal való közös program, mi vagyunk a tojásfelelősök. Mondjuk néhány év kimaradt. Bár a felelősség akkor is megvolt, csak ki-ki végezte a saját konyhájában a hím-zést.

Ezennel befejeztem a mostani bejegyzésem. Van még pár dolog a tarsolyomban, de még nincs a gazdájánál, úgyhogy majd legközelebb bemutatom.
Illetve van egy újabb kihívás. Van aki ismeri a Family Guy című animációs sorozatot? Vagy ez hülye kérdés, mert mindenki ismeri? Hát én nem. De most kénytelen leszek elmélyedni a mai trendi rajzfilmekbe, mivel jött megrendelés, melynél ezeket az alakokat kell megformálnom. Még nem világos, hogy fogok neki, de azt hiszem ki fogok találni valami megfelelő megoldást.